Keresd a lábacskáid, meglesznek!
(avagy a középsúlyos fogyatékkal élő otthonlakók története a csikung gyakorlással)
-Nos, akkor most mindenki dörzsölje meg a tenyerét és keresse meg térdeit.
A mondandómat kissé izgatott, de lelkes moraj követi.
-…Bodóka, az a pocakod, tudom, elég nagy, és nem látod tőle a lábacskáidat, de keresd csak bátran, meglesznek – és Bodó kacag, mert érti és imádja is az efféle ugratást.
-… Nem, nem ott van, Viruska, az ott a combod. …Ne a könyöködnél matass, Lóci!
Kicsit eltart, amíg betájoljuk az éppen megcélzott testrészeket, hogy be tudjuk őket melegíteni, de közben legalább spontán gyakoroljuk a „nevető csikungot” is. Semmi sem vész kárba, ez már csak ilyen műfaj és ilyen hely.
-Kopogtatás az élet kapuján! – adom ki a vezényszót és már lendülnek is a jobbra – balra tekergős gerinccsavaró mozdulatban.
Ki-ki a maga testhatárain – és ezzel együtt a sajátos ízületi és izomállapotain – belül.
Több, mint három éve kezdtem velük – nagyon óvatosan – gyakorolni ezt az általam nagyon kedvelt energetizáló tornát. Mivel megtapasztaltam, hogy rengeteg elemében emlékeztet akár a klasszikus gyógytornára, és tartalmaz mindent, amire bármilyen korú és állapotú emberkének szüksége van ahhoz, hogy ellensúlyozza az ülő, vagy mozgáshiányos, feszültségekkel teli életmódot, gondoltam, bajt csak nem csinálhatok vele. Ráadásul olyan egyszerűnek tűnt.
Aztán kiderült, mégsem.
Emlékszem, mennyire nehéz volt velük elsajátítani a „lazán lógó karok” tudományát, és az „ütögetések” is eleinte kimerültek a csapdosva simogatásban.
-Bandikám, ha úgy lélegzel, ahogy mozogsz, akkor már rég meg vagy fulladva… – erre persze nagy nevetés a válasz és máris másként kapkodják a levegőt.
Ebben a közegben játékkal, hasonlattal, viccel, történettel minden sokkal könnyebben lekövethető.
Így lehet lépést tartani a tigris útjával a pocakon felfelé a „hegytetőre”; azon tigrisé, aki ettől annyira boldog, hogy amikor felér, előre szalad, majd felnéz az égre és szépen, lassan nagy kerülővel lejön.
A csikung lassan végzett mozdulatai mellett nagy figyelmet kell fordítaniuk a légzésre és az elcsendesedésre. Ez a középsúlyos értelmi fogyatékkal élőknél különösen nagy kihívás. Mint ahogy az is, hogy néhányan közülük például sosem csukják be a szemüket, vagy elkapják a fejüket saját kezük elől.
-Hős és a kisegér… – konferálom a következő gyakorlatot, amely tisztességes csikungos nevén „gerinclégzésre” hallgat, de ez itt kérem szépen egy Csodaország a maga csodabogárka polgáraival és itt minden kicsit más.
-…A kedvencem!!! Kedvencem!…ez a kedvencem…- kiáltja Gabó egymás után minimum háromszor és hiába mondom neki minduntalan, hogy tudjuk, nem kell naponta elmondani, rá kell, hogy jöjjek, ez hiábavaló szócséplés részemről.
Inkább ötletet merítek belőle és időnként olyat játszunk, hogy mindenki kiválasztja a számára legkedvesebb gyakorlatot és ezeket mozogjuk végig.
Nem kis tanulópálya ez számomra is.
Az eredmény ebben az esetben (is) az útban van, amin végig kell mennünk, és közben fogjuk felfedezni azokat az értékeket, amikkel megbirkózva mindannyian többek leszünk. A legfontosabb tanulásom, hogy ebben a közegben haladás és látványos eredmény abban az értelemben, ahogy ezt más miliőben megélhetném, nincs. Ami egyik nap „profi” módon megy, az másik nap újdonság erejével bírhat. A diadal nem végleges, a másnapi „sikertelenség” sem végzetes. Ellenben ami stabilan megvan, az a lelkesedés e mozgásforma iránt.
Kicsit összefoglalva a pedagógia és gyógypedagógiai szférában érintett gyakorlóknak: ahogy a fentiek utalnak rá, a csikung komplex mozgásos gyakorlatai fejlesztik (vagy segítik megőrizni) a testképben való tájékozódást, javítják az alapmozgásokat, a tartást, a stabilitást, a térbeliséget, keresztmozgásaikkal a lateralitást (a dominanciát is érintve), amely nemcsak a kézhasználatra vonatkozik, hanem a teljes test működtetésére.
Ezeken kívül a feladatsorok célba veszik a koncentrációs képességeket, segítik a figyelem jobb irányíthatóságát, a szerialitást, valamint a memóriát és a ritmusérzéket.
A mesékkel kísért feladatvégzés során fejlődik a kommunikációjuk és anyanyelvi készségeik.
Stresszoldó és immunerősítő hatásairól nem is beszélve.
Summa summarum, mivel képtelen vagyok kibújni a szociális szakember mivoltomból, alaposan továbbgondolva ki merem jelenteni, hogy a csikungnak bőven van helye nem csak a fogyatékkal élők- és a kisgyerekekkel való munkában, de megkockáztatom, hogy az idősgondozásban és a pszichiátriai közösségi térben is bátran használható.
Egy Agatha Christie idézettel zárnám ezt a témát, amiről még nagyon sokat lehetne beszélni:
„A test csak hangszer, amin megszólal a dallam. Lehet ez egy szomorú, fáradt dallam. De lehet vidám is, tele életörömmel.”
Rajtunk áll, melyik dallamot választjuk. Akár saját magunknak szólóban, akár közösen, kórusban egy érintett célcsoporttal.
Szerző : Lovretics Gerti
Fotók : Nyárádi Adrienn
További információkért keresd a TAO Csikung weboldalát!
www.facebook.com/taocsikung
Vagy keress emailben : info @ taocsikung.hu
